Bordeaux-i dog
FCI 116 

 
Származási helye Franciaország A bordeauxi egy igen erős, zömök felépítésű kutya. Az őrző védő kutyák táborának egyik legrusztikusabb képviselője.
 

  
 
 
A feje nagy, rövid és igen markáns. A kanok ideális magassága 60-70 cm, a szukáké 58-66 cm. A kanok súlya minimum 50 kg, a szukák ideális súlya 45 kg. Fedő és alj szőrzete is rövid és puha tapintású. Színe mahagónivörös és őzbarna lehet. Vörös vagy fekete maszkkal, bár az utóbbi igen ritka. Bátor és tántoríthatatlan kutya. Nagyon meggyőzően tudja védeni a család portáját.

 Nem ugat sokat, de ha kiengedi öblös hangját annak bizony oka lehet. Kifutóban tartásra alkalmatlan. A család minden tagját szereti, igen ragaszkodó természetű, gyengéd és hűséges. A család portájának őrzése a vérében van és ezt szükség esetén hatékonyan végzi. Gyerekekkel szemben elnéző, azokat bátran védelmezi. A háziállatokkal jól megfér, bár ehhez a megfelelő idejű szocializáció elengedhetetlen. Az idegenekkel szemben eleinte bizalmatlan, de ha gazdája jelzi szívesen látott vendég, ő is azonnal elfogadja. Fajtársaival szemben mindig dominánsan viselkedik, ezért erre feltétlen oda kell figyelni. A szőrzetének ápolása egyszerű, vedlési időszakban gumikefével gond nélkül eltávolíthatók a kilazult szőrszálak. Tanításához sok türelem, szeretet és kitartás szükséges. A gazdája hanghordozásából is tudja, mi az, amit jól tesz, és mi az amit nem. Remek családi kutya, jó az alkalmazkodó képessége. Mozgásigénye átlagos, napi néhány sétáltatással beéri. Ennek ellenére tartása elsősorban családiházba javasolt.

Már a keltáknak is voltak nehéz, harcias dogjaik vagyonuk megvédésére és nagyvadvadászatra. Hogy angol dogok (masztiffok) jöttek a kontinensre, vagy Dél-Franciaország dogjai kerültek Angliába, ma már aligha lehet megmondani. Mindenesetre Franciaországban éppen olyan népszerűek voltak az állatviadalok, mint Angliában, és a fajták keresztezésére biztosan sor került, feltehetőleg még spanyol dogok is kerültek bele. A bordeaux-i dog kiváló házőrző és családi kutya, nyugodt, kiegyensúlyozott, nagyon ragaszkodó és kedveskedő a családjához, idegenekkel szemben barátságos, nyitott. Kifogástalan társas viselkedésű, gyerekekkel jóindulatú, és többedmagával is jól tartható. Az érzékeny kolosszus a legjobban a szeretetteli, következetes nevelésre reagál, elég a hangfekvés, hogy megtanítsuk a kutyának, mit szabad és mit nem.
 
A keménység csak elrontja. A dogue de Bordeaux, ha egyszer megnevelték, engedelmes, nem hajlamos a csavargásra. Nem kimondottan futkosni szerető kutya, mozgásra és élettérre azonban szüksége van. A bordeaux-i dog kitűnő őrző- és védőkutya, amely sohasem támad ok nélkül, és megbízható érzékkel rendelkezik a komoly fenyegetés észleléséhez. Filmekben és a televízióban való szereplésük miatt sajnos divatba jöttek, ezért vásárlásnál a legnagyobb gondossággal kell eljárni. A csontozat gyors növekedés okozta károsodásainak, mint a diszplázia, elkerülésére már kölyökkortól egészen felnőttkorig átgondolt táplálásra és mozgatásra van szükség. A rövid, sima szőrt könnyű ápolni.
 
Marmagasság kanok 60–68 cm, szukák 58–66 cm
Súly kanok legalább 55 kg, szukák legalább 45 kg
Szín vörösesbarna barna vagy fekete maszkkal.
Ország Franciaország
FCI-szám 116.
 

A savanna macska

 
 
 

                                                           

A bengáli macskát egy 1963-ban indult tenyészprogram keretén belül hozta létre a californiai Jean Mill, a Millwood kennel tulajdonosa. A mai bengáli cicákat pedig az Egyesült Államokban tenyésztették ki 1980-as évek elején. Első nagy nyilvános bemutatkozásuk a nagyközönség előtt 1984-ben történt.
 

 Minden esetben az ázsiai leopárdmacskát (ALC, ill. valamelyik alfajtáját) [Felis Prionailurus Bengalensis] keresztezték a rövidszőrű házimacskákkal. Ezáltal jöttek létre az F1-es cicák. Természetesen ez egy több éves tenyésztői program eredménye volt.  Viszonylag fiatal fajta: 1983-ben regisztrálták az első egyedeket a TICA-nál, és nyolc évvel később bajnoki státuszt. Azóta a legtöbb egyesület - egymáshoz nagyon hasonló - saját bengáli standardet dolgozott ki.

 

Az első kitenyésztett generációkban még akadt vad jellemű is, ám mára az igen szelektált tenyésztésnek köszönhetően a bengáli macskák már szelídek, ragaszkodóak, természetük rabul ejti az embert. Ragaszkodó és kíváncsi, állandóan a gazdi mellett szeret lenni, és azok a kiscicák, akiket szeretet és törődés vesz körül, keresik az emberi kontaktust.

Nyávogása különleges: ha feldúlt, előbb morog, mint fúj. Beszédes fajta, de nem nyávog ok nélkül: ha a gazdi szól hozzá, rögtön "válaszol". A bengáli kiscicák morognak játék közben, és hangot adnak táplálkozáskor is.

Őseikhez hasonlóan nem félnek a víztől, sőt nagyon szeretik: képesek beállni a zuhanytálcába vagy a kádba, sokan a vízcsapból szeretnek inni. Aktív, érdekes, mozgalmas környezetben érzik jól magukat. Egyes egyedek félénkek lehetnek idegenk körében. Akit megismer és megszeret, ahhoz feltétlen hűséggel ragaszkodik. Mindenképpen NAGYON SZERETNI KELL Őket!

A bengáli ápolása egyszerű: a rövidszőrű bunda könnyedén rendben tartható. Hetente egyszer elegendő kifésülni a bundáját, amelynek fényét szarvasbőrrel áttörölve fokozni lehet. Kiállítás előtt át lehet törölni nedves szivaccsal és szárazra törölni majd kifésülni.

 

Vigyázni kell, hogy nyitott ablakon, szellőzőn el ne szökhessen, és a lakásban ne tartsunk a cicákra veszélyes növényeket: agave - amarillis - azalea - ciklámen - dieffenbachia - dracaena - filodendron - leander - thuja - tűztövis - mikulásvirág - muskátli - nárcisz - jácint - kaktuszok - kövirózsák - orchideák - páfrányok

Érdemes a meghagyott növényeket is -legalábbis átmenetileg, az alsó részeken- körülvenni dróthálóval, hogy ne férjen hozzá a cica. Megkínálhatjuk kedvencünket állatkereskedésben kapható macskafűvel, mert a növényrágcsálás oka gyomorégés is lehet. Nyers halat és tejet ne adjunk a bengáliknak. Igazából nem nekik való. Macskaételként adott halkonzerv adható!

Disznóhússal cicát - bármilyen fajtát - etetni TILOS!

 

 

 

 

A házimacskák között sokáig a bengáli volt az egyetlen, amelyik közvetlenül vadmacskához, nevezetesen a Távol-Keleten őshonos ázsiai leopárd macskához (Felis Bengalensis, ALC) vezette vissza a származását.
   Azonban új vadmacska-házimacska hibrid született, a szavanna, amely az afrikai szervál [Felis (Leptailurus) serval] és a házimacska keveréke, de kialakításában fontos szerepet kapott a bengáli, az egyiptomi mau és a keleti macska is.

  Új és ritka fajta: 2003-ban fogadta el a TICA a savannah (SV) standardet, amely tartalmazza az elfogadott színváltozatokat is.